Idén ősszel jelent meg magyarul Ellen Notbohm „Tíz dolog, amit az autista diákod szeretné, ha tudnál” című könyve, amiben kifejezetten azoknak a tanároknak szeretne segíteni, akik autista gyerekeket tanítanak. A könyv egy korábbi cikk alapján íródott, amiben Ellen az alábbi tanácsokat gyűjtötte össze. Így ad hangot az autista diákoknak.

1. A viselkedés mindig kommunikáció.
A viselkedésemnek mindig oka van. Elmondja neked, hogyan élem meg azt, ami körülöttem történik. A viselkedésem nyilván befolyásolja, hogy képes vagyok-e éppen tanulni. Az azonban nem elég, ha egyszerűen megszakítod, amit csinálok. Kérlek, taníts meg arra, hogyan változtassak, hogy tanulni tudjak. A rossz viselkedés legtöbbször azt jelenti, hogy túl sok a környező inger, vagy nem tudom elmondani, mit szeretnék, mire van szükségem, vagy azt nem értem, hogy éppen mit várnak el tőlem. Kérlek, láss a viselkedésem mögé és találd meg az ellenállásom okát.

2. A feltételezés nem jó.
Tények nélkül a feltételezés csak találgatás. Elképzelhető, hogy nem ismerem vagy nem értem a szabályokat. Lehet, hogy hallottam az utasításokat, de nem értettem őket. Hiába tudtam még tegnap valamit, előfordulhat, hogy ma már nem emlékszem rá.

3. Az autista gyerekeknek nagyon érzékeny lehet az érzékelése.
Elutasító magatartásom oka sok esetben a túl sok környező inger. A neoncső vibráló fénye például komoly problémát jelent számomra. Hiperérzékeny hallásom miatt rendkívül zavaró a zümmögő hang, amit kiad, és mivel a villogó fény torzítja a látásomat, olyan, mintha a tárgyak a szobában állandó mozgásban lennének.

4. Legyen lehetőségem pihenésre, mielőtt még szükség lenne rá.
Egy csendes szoba a tanterem közelében, vagy a terem nyugodtabb sarka könyvekkel és fejhallgatóval lehetővé teszi számomra, hogy összeszedjem magam, viszont még nincsen fizikailag annyira messze, hogy ne tudjak bármikor visszatérni az osztály tevékenységéhez.

5. Pontosan és egyértelműen mondd meg, mit csináljak.
A „Rendetlenséget hagytál a mosogatóban!” számomra csak ténymegállapítás. Nem tudom kikövetkeztetni, hogy ez valójában azt jelenti: „Kérlek, öblítsd ki a festékedényedet, és tedd a papírtörlőt a szemetesbe.” Nem tudom kitalálni, mit kellene csinálnom.

6. Fontosak az ésszerű elvárások.
Azok az iskolai összejövetelek, ahol több száz gyerek ül a lelátókon és valaki valamilyen ünnepi eseményről beszél, számomra nagyon kényelmetlenek és abszolút értelmetlenek. Nekem talán jobb lenne, ha inkább az iskolatitkárnak segítenék összerakni a hírlevelet vagy plakátot készíthetnék az eseményre.

7. Segíts nekem a tevékenységek közötti váltásban.
Nekem kicsit tovább tart, amíg egyik tevékenységről a másikra váltani tudok. Figyelmeztess a következő feladat vagy tevékenység előtt mondjuk 5 és 2 perccel, és adj nekem néhány percet váltani. Egy óra vagy időzítő az asztalomon a legjobb vizuális jelzés, és megkönnyíti a tevékenységek közötti váltást.

8. Ne rontsuk tovább a helyzetet.
Mindenki hozhat időnként rossz döntéseket a pillanat hevében. Igazán nem akartam összeomlani, dühösnek lenni, vagy bármilyen módon megzavarni az órát. Ilyen esetekben, nekem segít gyorsabban megnyugodni, hogyha nem feszülten reagálsz. A feszült vagy dühös reakció csak olaj a tűzre ezekben a krízisekben, például: Ha felemeled a hangot, vagy kiabálsz velem, akkor a kiabálást hallom, de a szavakat nem.

9. Óvatosan kritizálj.
Légy őszinte – te mennyire fogadod jól a „konstruktív” kritikát?
Én még nagyon távol állok attól az önbizalomtól és érettségtől, hogy könnyen megbirkózzak a kritikákkal.

10. Fontosak a valódi választási lehetőségek, – és az egyszerű választások.
Ne kínálj fel nekem egyetlen lehetőséget, és ne tegyél fel „Szeretnél-e ….?” kérdéseket, hacsak nem azt szeretnéd, hogy nemmel válaszoljak. A „Szeretnéd hangosan felolvasni?” kérdésre ugyanis felolvasás helyett lehet, hogy az az őszinte válaszom: „Nem”.

10+1 Végül, de nem utolsó sorban: Hit.
Hidd el, hogy megváltoztathatod az életem. Persze, szükség van némi alkalmazkodásra és adaptációra, de az autista emberek ugyanúgy mindent meg tudnak tanulni. Az autizmus nem eredményez felső határokat a tanulási képességekben. Sokkal jobbak a megérzéseim, mint amit kommunikálni tudok, és az első, amit megérzek, hogy szerinted „meg tudom-e csinálni”. Bátoríts abban, hogy az lehetek, aki szeretnék, mert így az osztályon kívül, az életben is tudok fejlődni.

A bejegyzés „Ellen Notbohm: Ten Things Your Student with Autism Wishes You Knew” bejegyzése alapján készült: https://www.crisisprevention.com/Blog/August-2011/Ten-Things-Your-Student-With-Autism-Wishes-You-Kne

Címkék: