December 1-ével elkezdődött az idei év adventi időszaka. Hogy ez az időszak, majd azt követően a karácsony az autista gyermekünknek és így az egész családnak is örömforrás lesz vagy rémálom az sok mindenen múlik, de legfőképp a felkészültségünkön.
Igen, erre az időszakra bizony kő keményen fel kell készülnünk és gyermekünket is fel kell készítenünk.
Mert ugyebár a gyermek autizmusa nem január 1-től december 1-ig tart, hanem egész évben nonstop hűségesen ott van vele, érzékelésének – életének szerves részét képezi.
Vegyük gyorsan végig, mi is az, ami nehézséget szokott okozni:
1, Az ISMERETLEN események / emberek / helyszínek gigantikus stressz forrásként szoktak megjelenni.
2, A napirend VÁLTOZÁS és a tevékenység VÁLTÁS nagy mumus szokott lenni.
3, Az év korábbi szakaszában lévő kihívások most sem tűnnek el, így ha eddig volt, most is számolni kell a(z)
• alvás problémával
• evés okozta kihívással
• szenzoros érzékenységgel
4, Ami eddig nem ment, most sem fog menni, hiába „úgy illik” vagy „jó lenne” vagy a „nagyi szeretné”.
Mit tehetünk, hogy segítsünk?
1, A legnagyobb segítség az, hogy ha mindent időben, pontosan előre tudunk jelezni.
A szokásos hetirend és napirend mellé érdemes lehet egy olyan eszközt bevetni, ami segít a gyermeknek követni a hónap napjait, látni azt, hogy
• meddig kell oviba / suliba menni
• mikor jön a Mikulás,
• mikor érkezik a Jézuska az ajándékokkal / lesz Szenteste
• mikor lesz durrogtatós szilveszter,
• mikor van vége a szünetnek
• mikortól kell megint oviba / iskolába menni
Ehhez késztettünk egy kis segítséget is nektek: ovis / sulis / üres 2024-es adventi kalendáriumokat.
Ha már tudja a gyermek, hogy melyik nap mi lesz, az kicsit megnyugtatja. De sajnos ez nem elég!
Nem csak azt kell előre jeleznünk, hogy pl. melyik nap lesz az oviban / suliban a Mikulás ünnepség, hanem részleteznünk kell egy forgatókönyvben, hogy
• hol?
• mettől – meddig?
• kik lesznek ott?
• mi fog történni?
• milyen „menekülő” lehetőségei vannak?
• ki az, akihez fordulhat?
Ehhez is készítettem egy iskolai Mikulás ünnepség mintát, ami azután szépen átírható Szentestére / Karácsony napjaira / Szilveszterre és minden olyan napra, ahol valami „egyedi”, ismeretlen program fog történni.
Ha a fenti módon felkésztettük a gyermeket, akkor már nincs más dolgunk, mint a szokásos heti / napirendben jelölni, hogy mikor is lesz az az esemény.
A kalendárium – az esemény fogatókönyve – a hetirend – a napirend együtt szépen tudja a gyermek bizonytalanságát és ezáltal a stresszszintjét is csökkenteni és segíthet a meltdownok megelőzésében is.
FONTOS! Mindig legyen a gyermeknek MENEKÜLŐ ÚT!
Ne kényszerítsük bele olyan helyzetbe, ami túl sok neki és nem tud vele megküzdeni. Ahogy az iskolai Mikulás ünnepség forgatókönyvében, úgy a családi események esetében is részletezni kell, hogy milyen esetben mit csinálhat és kitől kérhet segítséget.
Miért fontos ez?
Mert a nagy furcsaságban nem biztos, hogy a szokásos megküzdési stratégiái (pl. segítség kérés) működni fog, ha erre nincs külön felkésztve.
2, A gyermek megszokta az óvoda / iskola – hétvége váltakozásának szabályos menetét, de ez a rendszer az óvodai / iskolai szünettel eltűnik …
Tehát PÓTOLNI KELL!
A szünet napjainak is kell egy fix menetének lennie.
Nyilván vannak az otthon maradós – „eseménytelen” napok és van, mikor menni kell vagy vendég jön vagy valamilyen ünnepség van.
Minden egyes napnak jó, ha tud ugyanaz a reggeli és esti rutinja lenni és „csak úgy mellesleg” a közepe kicsit más, de ezt is jelezzük a gyerek napirendjében. Az is segít, ha minden nap este meg tudjuk beszélni / nézni, hogy másnap mi is fog történni.
A tevékenység váltáshoz ugyanúgy érdemes azt az időjelző eszközt használni, amit máskor is szoktunk (ha nem tudjuk meddig tart valami, akkor a háromszög leszedős tépőzárasat, ha tudjuk akkor valamilyen visszaszámlálót: homokórát vagy applikációt vagy time timert, de mindenképpen azt az eszközt, amit a gyermek már jól ismer korábbról.)
És persze (ha használunk,) a szabálykártyákat és a jutalmazó rendszerünket is ugyanúgy kell bevetnünk, mint eddig. Jó szolgálatot fognak tenni.
3, Az alvás – evés – szenzoros érzékenység is velünk marad az ünnepekre, ha eddig megvoltak.
Az tudhat segíteni, ha a szokásos eszközök rendelkezésre állnak:
• alváshoz: kedvenc párna / plüss, súlyozott takaró, nyugtató zene vagy fehér zaj / illóolaj / teljes sötétség stb. akár otthon vagyunk, akár szálláson vagy rokonoknál
• étkezéshez: jól fel kell készülnünk safe fooddal (vagyis olyan ételekkel, amit gyermekünk bármikor, bárhol, szívesen megeszik). Mert ugye az éhes gyerek, nyűgös gyerek a neurotipikusok világában egy nyugis napon is, s ez hatványozottan igaz az auti gyerkőcre az ünnepek idején. Érdemes a rokonokkal előre közölni, ha a gyerek szelektív evő. Meg lehet kérni, hogy X ételeket készítsenek, amit szeret, de ettől még simán lehet, hogy az adott helyzetben csak a safe food-ként csomagolt pl. háztartási kekszet fogja 5 napig elfogadni. Tudnunk kell, hogy ez neki extra nehéz és ügyesen egyensúlyozni a kínálás és az elutasítás elfogadása között. Ha nem tudja, nem fogja megenni …
• szenzoros érzékenységhez: tudnia kell, mikor hova vonulhat el és ott milyen lehetőségei vannak. Mindenképp érdemes a megszokott szenzoros játékokat, ami megnyugtatja őt elcsomagolni, és ha van zajkizárós fülese vagy pl. SD kártyáról mesét / nyugis zenét / kedvenc bármit lejátszó fülhallgatója, akkor azt is.
4, Míg a fenti módon a gyermeket felkészítjük, addig a rokonokat is fel kell készítenünk arra, hogy autista gyermekünk egy külön egyéniség a maga sajátos kis dolgaival, amit KÖTELEZŐ nekik is tiszteletben tartani!
Ha nem akar a 12 fős asztalhoz ülni, akkor adjuk meg neki az esélyt, hogy egyedül vagy a tesóval vagy egy szülővel stb. máshol egyen.
Ha nem bírja a puszit / ölelgetést, fogadjuk el a Szia X Mama! üdvözlést vagy egy puszi dobást, egy pápát vagy a semmit is!
Az ünnep az autista gyermeknek is ünnep! És akkor jó, ha ő is a lehető legjobban tudja magát érezni a december 20. és január 6. közötti időszakban.
Szerző: Nyilasné Groma Judit (ASDI-vár) – blog cikk, anyagok, képek