Armani Williams 18 éves, Detroitból származó profi NASCAR autóversenyző. Célja, hogy a versenyzésen keresztül felhívja a figyelmet az autizmusra, illetve, hogy ezáltal is jobb életkörülményeket és lehetőségeket teremtsen az autista emberek családjainak. A Calabrese Motor Sports, illetve a Flyin’ Dutchman Racing versenyzője.

  1. Mik voltak az autizmussal kapcsolatos legnagyobb kihivásaid?

Úgy érzem, hogy a legnagyobb kihávást  a kommunikáció és a társadalmi interakció jelentik számomra. Egész életemben különböző nehézségekkel küzdöttem, de folyamatosan sikerült javítanom a hozzáállásomon, pl. egyre proaktívabb vagyok  emberek társaságában, ami hosszú távon is fontos, hiszen az autizmus az életem része.

  1. Hány éves voltál, amikor elkezdtél beszélni?

Jó kérdés. Nem igazán emlékszem, mert nagyon kicsi lehettem.  Azt hiszem, hogy körülbelül  2 -3 éves korom körül lehetett. Sokszor időbe telik, mire az ember az első szavait megtanulja kimondani.

  1. Voltak szenzoros nehézségeid? Ha igen, hogyan tanultad meg azt legyőzni?

Igen, volt néhány szenzoros nehézségem, különösen, amikor meg fiatalabb voltam. Vannak, amik még ma is jelentkeznek, ugyanakkor képes voltam csökkenteni ezek előfordulását, az által, hogy megpróbáltam a környezetemre koncentrálni, megfigyelni, hogy mi történik a világban körülöttem. Például, ha látok vagy hallok valamit, amit nem  teljesen értek, az internet és Google segitségét veszem igénybe, hogy ismeretet szerezzek ezekről a dolgokról. Minél többet tanulok a különböző dolgokról, annál könnyebben tudom az információt az agyamban úgy tárolni, hogy a következő alkalommal, amikor ugyanaz a dolog előjön, már úgy tudom érzékelni, hogy „Ó, én már hallottam erről korábban”, vagy „Hé, tudom, mi ez.”

  1. Hogyan ösztönözték a szüleid, hogy közösségben is interaktivabbá válj?

Amikor elértem azt a pontot, hogy már teljesen el tudtam engedni magam más emberek társaságában, akkor a következő lépésként, meg kellett hogy tanuljam, hogyan kommunikáljak ezekkel az emberekkel. A szüleim nagyon sokat segitettek abban, hogy megtanuljam az általános beszélgetési formák alapjait, hogy hogyan tudjak megőrizni/fenntartani bármilyen kapcsolatot, hogyan éljek meg egy talalkozót számomra még ismeretlen emberekkel stb. A szüleim nagyon sokat támogattak engem és segítségük nélkül el sem tudom képzelni, hogy most milyen lenne az életem.

  1. Mi keltette fel az érdeklődésedet a NASCAR versenyzésben?

Ez egy jó kérdés. Már nagyon fiatalon érdekelt a vezetés. Gyerekként egész napokot töltöttem el azzal hogy az akció figurás autóimmal játszottam. Aztán, amikor először megnéztem egy NASCAR versenyt, ez az érdeklődés teljesen más szintre került. Non-stop versenyeket néztem, és teljesen lenyűgözött, hogy ezek a kocsik milyen gyorsan tudnak menni, megelőzik egymást, és a győztes még egy trófeát is kap a verseny végén. Annyira tetszett az egész, hogy egy nap azt mondtam az édesapámnak, hogy amikor felnövök, profi autóversenyző szeretnék lenni.

  1. Hogyan tanultál meg autót vezetni?

Elég korán megtanultam a gáz- és fékpedálokat, illetve a kormánykereket kezelni. Miután megtanultam, a vezetés alapjait, az egész elég könnyen ment, ez már egyenesen vezetett a jogositvány megszerzéséig, illetve a versenyzői karreier felé.

  1. Milyen tanácsot adnál azoknak a fiatal, autista felnőtteknek, akik félnek a vezetés megtanulásától?

Azt mondanám nekik, hogy ne féljenek valami olyat tanulni, amit eddig még nem próbáltak. Miután kemény munkával és elkötelezettséggel megtanulták a kormánykerék működésének alapjait, a gáz- és fékpedál működtetését, már minden könnyebb lesz pl. kényelmesebb lesz az úton, autópályákon, vagy akár a versenypályán való vezetés is.

  1. Mit szeretsz a legjobban a versenyzésben?

Imádom a versenypályán való száguldás örömét, és azt, hogy minden alkalommal, amikor becsatolom az övem, versenyben vagyok a győzelemért. Maga a verseny atmoszférája, hogy másik versenyzőkkel, csapat tulajdonosokkal, versenybirókkal, szponzorokkal lehetek körbe véve, hihetetlen számomra, és az egész verseny közösség egy tényleg különleges élmény.

  1. Hogyan segített az autizmus számodra versenypilótaként?

Jó kérdés. Tudod, az hogy autista vagyok inkább előnyt jelent számomra, mert nagyon tudok összpontositani a kormánykerék mögött. Ez, illetve a következetes, kiegyensúlyozott munka és az a képesség, hogy a verseny előtt a verseny egészéről kitudok alakitani magamban egy képet, hasznomra válik, és sokat segít abban, hogy profi versenyzőként tovább fejlődjek.

  1. Melyek a kedvenc gyermekkori emlékeid?

Kedvenc gyermekkori emlékeim azok, amikor először jártam egy igazi NASCAR versenyen. 10 éves lehettem és apámmal úgy döntöttünk, hogy Indianapolisba indulunk, az Indianapolis Motor Speedway Brickyard 400-as versenyt megnézni. Emlékszem, ahogy a kanyarban lévő lelátón ültünk, és a versenypályát, a versenyautókat és a versenyt néző rajongókat először láttam a saját szemeimmel. Csak arra tudtam gondolni: „Wow. Szóval ilyen az, amikor egy versenyt nem a Tvben, hanem élőben néz az ember.” El tudod képzelni, hogy mennyire le voltam nyűgözve akkor.

  1. Mi tanulsz a főiskolán?

Gépgyártást tanulok. Nehéz, de ez az egyetlen dolog, ami közel áll témájában a versenyzéshez, így erre esett a választásom.

  1. Mik voltak a kedvenc tantárgyaid a középiskolában?

A kedvenc tantárgyam a matek. Tényleg nagyon szeretem, mert segít problémamegoldást tanulni, és különböző kalkulációkat végezni, amit nagyon szeretek csinálni.

  1. Miért választottad az Oakland Egyetemet?

Különböző Michigan állambeli egyetemekre felvételiztem, többek között az Oakland Egyetemre is. Végül az Oakland-re és öt másik iskolába is felvettek. Valamiért viszont úgy éreztem, hogy az Oakland Egyetemen van a helyem. Körülnéztem a campuszon, és nagyon szépnek találtam, így úgy döntöttem, hogy az Oaklandi Egyetemen szeretném folytatni a tanulmányaim.

  1. Milyen tanácsot adnál a fiatal autista felnőtteknek?

Azt tanácsolnám nekik, hogy ha van egy álmuk, amit szeretnének megvalósítani, akkor csak induljanak el és próbálják meg.  Ne addják fel az álmaikat, maradjanak bátrak, higgyenek magukban, és dolgozzanak keményen, hogy később azzal foglalkozhassanak, amit szeretnek.

  1. Kérjük, ossz meg egy humoros történetet az életedből.

Rendben. Az Indianai Elkhart megyében, a New Paris Speedway-en versenyeztem. Ez egy 20 körös kivilágitott versenypálya, ami végülis az első olyan versenyem lett, amit megnyertem. Viszont annyira izgultam, hogy az utolsó körben kihúztam a pályáról, és nem vettem észre, hogy még a győzelmi sávon is át kellene mennem. Ekkor néhányan odaszaladtak az autómhoz, és mondták, hogy „Hé te, vissza kell menned a pályára, hogy megnyerd a versenyt.„  Ekkor esett csak le, hogy valóban  „Vissza kell vezetnem a célegyenesig” – csak nevetni tudtam magamban. De végül visszamentem a pályára, meglengették a kockás zászlót, és kaptam egy nyerteseknek járó trófeát. Nagyon szuper élmény volt!

forrás: https://the-art-of-autism.com/an-interview-with-armani-williams-the-first-nascar-driver-on-the-autism-spectrum/?fbclid=IwAR2VWVa400sbn214HCUv3p6m6YWkk0vvMhsjJynBZNww-JIPLmKaGBa_qTk
fordította: Nagy Gabriella
lektorálta: Szilvásy Zsuzsanna és Kassai Edit

Címkék: