A Luxemburgi Egyetem kutatói szerint a QTrobot igazi áttörést jelenthet az autista gyerekek terápiájában, a szüleik, gondozóik és a gyerekek között. Egy kis robotikai cég nemrég összerakta azt az alig hatvan centis mesterséges intelligenciát, amely támogató mosollyal, szeretetteli arckifejezésekkel és ölelő karokkal képes közel kerülni a gyerekekhez.
Bár a kisgyerek méretű robot arca valójában egy LCD-kijelző, és ölelésre kész karjait is csak a klasszikus funkcionális formára öntötték, érzelmeket kifejező jelenléte miatt komoly szerepe lehet a társas környezetet nehezen viselő, sajátos fejlesztést igénylő gyerekek szocializációjában. Mert nemcsak lát, hall és beszél, de nem verbális jelekkel is képes kommunikálni, amit az autista gyerekek nehezen dekódolnak a hétköznapokban. Arckifejezései mellett testtartásával és gesztikulációjával a támogató, megnyugtató, biztonságot adó beszélgetőpartner szerepét tölti be.
A szakértők szerint a mindennapi kommunikációt stresszhelyzetként megélő, kapcsolattartási nehézséggel járó Autizmus Spektrum Zavart (ASD) mutató gyerekek számára a humanoid robot komoly segítséget nyújthat az értékes szociális készségek elsajátításában. Az ilyen nehézségek leküzdésének megtanulása egyrészt az iskolai beilleszkedés miatt, másrészt később, a mindennapok szorongásmentes megélése miatt fontos.
A robot szerepének terápiás hatását négy és tizennégy év közötti ASD-szindrómával diagnosztizált gyereken tanulmányozták. Összesen két alkalommal találkoztak velük, egyszer egy terapeutával beszélgettek, egyszer pedig a kis robottal. Három kérdést követően egy rövid történetet meséltek, megkérdezték a gyerekektől, hogy tetszett-e nekik, majd a beszélgetést vezető arra kérte őket, hogy utánozzák néhány mozdulatát.
A kísérlet során a kutatók két dologra voltak kíváncsiak: egyrészt, hogy a gyerekek ugyanúgy képesek-e figyelni és utánozni a robotot, mint az embert. Másrészt arra, hogy a robot jelenlétében csökken-e a kényszeres arc-, kéz- vagy testmozgásuk. Ezért videófelvételek alapján minden gyereknél megszámolták, hogy összesen hányszor nézett a beszélgetést vezetőre, megmérték minden egyes pillantásuk idejének hosszát, valamint, hogy hányszor sikerült utánozniuk a kért mimikát vagy mozdulatot. A számok összesítése után pedig arra jutottak, hogy a gyerekek hosszabb ideig voltak képesek figyelni a robotra, és jóval kevesebb grimaszt és akaratlan mozgást mutattak a robot jelenlétében.
Forrás: http://kreativ.hu/next-by-telenor/cikk/mosolygo_robot_segithet_az_autista_gyerekek_terapiajaban