Nagy félelemmel vágtunk bele kisfiúnkkal a szegregált óvoda után egy integráló, többségi iskola mindennapjaiba. Számos nehézséget és bizonytalanságot hagytunk magunk mögött, és őszintén nem tudtuk, hogyan fog boldogulni gyermekünk egy új, számára ismeretlen közösségben: miként illeszkedik be, hogyan teljesít majd, és hogyan halad a tanulásban. Egyetlen dologban voltunk biztosak: hinnünk és bíznunk kell leendő tanítóiban, hiszen az együttműködésük jelenti ennek az útnak a legfontosabb alapját.

Tanítópárosunk, Ivett és Ági néni, minden várakozásunkat felülmúlta. Kisfiúnkat már a kezdetektől fogva támogatták, nap mint nap visszajelzést adtak sikereiről, és amikor szükséges volt, nyíltan, együttműködően beszéltek a nehézségekről is. Segítik őt a számára olykor nehezen értelmezhető közösségi szabályok elsajátításában, mindig kedvességgel és megértéssel fordulnak felé. Gyermekünket egyenértékű félként kezelik, erősségeit tudatosan erősítik, és biztatással támogatják akkor is, ha valamiben elakad.

Fiunk mindennap örömmel és boldogan tér haza az iskolából, lelkesen mesél tanítóiról, akiket őszintén szeret. Meggyőződésünk, hogy a lehető legjobb, legelfogadóbb és legszeretőbb kezekbe került.