Azért nevezem Póni nénit, mert az első perctől kezdve teljes nyitottsággal és elfogadással fordul a kisfiam felé, nagyon hamar megértette, hogyan működik, és nem sajnálja beletenni minden energiáját és ötletét, ha nehézség adódik. Tudja, mikor kell határozottság, mikor kell humor, és mindig hatalmas szeretettel veszi körül a gyerekeket. Mióta hozzá járunk lovagolni, számtalan nehéz pillanaton sikerült túllendülni, és a kisfiam neki köszönhetően sosem adta fel. Imád hozzá járni, még az általa szervezett táborokba is szívesen megy, ami nálunk nagy szó. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy az életünk része lehet a lovaglás, ez csak vele valósulhatott meg.