1. Maradjunk közel egymáshoz. Csak mostanában jövünk rá, mennyire igaz az internet korában, hogy nem számít a fizikai távolság, ha kitárjuk a szárnyainkat, kiterjesztjük a szavainkat, a befolyásunkat, az ügyünket. A közelség erejére bizonyíték az is, hogy az a kérdés, amire most válaszolok, a világ másik feléről érkezett, egy óceán és három kontinens távolságból.
  2. Engedjük meg magunknak, hogy gyászt érezzünk a megtapasztalt gyűlölet, bigottság, és alkalmatlanság miatt. Éljük át a gyászreakció öt szakaszát, beszéljük ki magunkból azokkal, akikben bízunk. Ha ezt megtesszük, jobban vissza tudunk találni a pozitivitáshoz, motivációhoz és ellenálló képességhez.
  3. Ne engedjük, hogy az akadályok nagysága megrémisszen. Akármi is az első lépés, tegyük meg. Aztán a következőt, majd a következőt, majd a következőt. Legyen ez a jelmondatunk: kis lépések, nem nagy fellángolások.
  4. Legyünk láthatóak és hallhatóak ott is, ahol eddig nem voltunk jelen. A többieknek tudniuk kell a létezésünkről ahhoz, hogy segíthessenek.
  5. Mindig a tényekből indulj ki. Ne feltételezésekre alapozz, ne találgass, ne ferdíts, ne hazudj, és ne magyarázz erőltetett logikával. A tudás hatalom; ha ismered a helyzetet, tied a hatalom.
  6. Arra koncentrálj, ami lehetséges és megnyerhető. Ismerd a helyi, állami, szövetségi törvényeket, hogy ne olyasmiért harcolj, ami lehetetlen, vagy nem a te gyerekedre vonatkozik.
  7. Ismerd fel, ha a rendszer vagy az emberek lehetetlen helyzetbe hozzák a gyereke(i)det; csapj zajt, keresd meg azokat, akiket hasonlóan átvertek, fogj össze velük, és hívd fel a figyelmet a jelenségre.
  8. Ne alacsonyodj le a vezetők, vagy mások szintjére, akik kígyót-békát kiabálnak a gyerekedre és rád, vagy karikatúrát csinálnak rólatok. Soha nem volt még ennyire fontos, hogy a gyerekeinknek jó példát mutassunk következetes őszinteségből, tiszteletből, higgadtságból és belátásból.
  9. Önkénteskedj. Sokféle módja van annak, hogy pozitív hatást gyakoroljunk a gyerekeink életére és a közösségre, köztük olyanok is, amikhez nem kell elhagyni a házat. Lehetsz nagyszerű író, webfejlesztő, szerkesztő, korrektor, fordító, online tanár vagy mentor, online vagy levelező barát egy gyerek, katona vagy nyugdíjas számára. Hangfelvételt készíthetsz történtekről vagy egész könyvekről a kezdő, gyenge vagy látássérült olvasók számára.
  10. Tartsd meg a humorod (de ne sértő módon). Ne hagyd, hogy a rosszfiúk elvegyék az épelméjűség megőrzéséhez szükséges nevetés örömét.
  11. Vigyázz magadra – így kerülheted el a kiégést. Az rendben van, hogy mindent megteszel a gyerekedért és másokért, de magadért is tegyél valamit. Szeretem azt mondani magamnak, hogy „mutasd meg magad” – fizikailag, spirituálisan, művészileg, intellektuálisan, szociálisan. „Ha alulárazod magad, az biztos, hogy a világ nem fog felülértékelni” (ismeretlen). Fogd ezt fel gyümölcsöző befektetésként, ami majd kamatozni fog neked, a gyerekednek, és a társadalomnak.
  12. Emlékezz rá, hogy minden rezsimnek vége van egyszer. A vezetők jönnek-mennek, néha mindenféle okokból elbuknak – jöhet egy választás, egészségügyi probléma, zsírosabb állásajánlat, a lebukás veszélye, meg a titokzatos „más lehetőségek” és „visszavonulása családdal töltött idő érdekében”. A tetteikért való felelősségvállalást egyes vezetők nem képesek elviselni. A vezető nem vezető követők nélkül.
  13. És mindig tartsd észben Margaret Mead antropológus sokat idézett bölcsességét:

„Soha ne hidd azt, hogy egy kis csapat elkötelezett polgár nem képes megváltoztatni a világot.
Valójában ők az egyetlenek, akik képesek erre.”

 

forrás: Autizmus karatén idején, 170-171.old. – Ellen Notbohm: Autizmussal élő gyereket nevelő szülőknek és érdekvédőknek: 13 dolog, amit tehetünk, ha a vezetőink cserbenhagynak
https://marsalapitvany.hu/webshop/konyvek/autizmus-karanten-idejen/

Címkék: